Az arcon megjelenő jelek és érzelmi állapotok tanulmányozása csak az utóbbi pár évtizedben, a kulturális antropológia felvirágzásával kapott nagyobb figyelmet. Ám magányos úttörői már korábban is akadtak. Charles Darwin a 1872-es Az érzelmek kifejezése az embereknél és az állatoknál című tanulmánya is foglalkozik a kérdéssel, de a mai témával kapcsolatban Guillaume Duchenne de Boulogne lesz igazán fontos szereplő.

Ő az.

Duchenne korának kiemelkedő tudósa volt, neurológiai kutatásainak sokat köszönhet a modern tudomány. Számos felfedezése mellett ő volt az első kutató, aki fényképezőgéppel készíttetett tudományos dokumentációt. Ugyanakkor ő volt az is, aki elektrosokkal próbálta az érzelmeken keresztül az emberi lélek létezését tudományosan igazolni. Valamit valamiért. Innentől kezdve már csak a sors fintora, hogy róla kapta nevét az "őszinte mosoly" a tudományos szakirodalomban.

A "Duchenne" mosoly onnan ismerhető fel, hogy a szemkörnyéki izmok is rész vesznek a képzésében.

A nem őszinte mosolynál jórészt a Zygomaticus major nevű izom emeli az orcát.

Míg az őszinte mosoly esetében a szemkörnyéki izmok (Orbicularis oculi) is rész vesznek a mozdulatban, amelyek összehúzása apró ráncokat eredményez a szem külső sarkában.

Rutinos megtévesztőknél megfigyeltem, hogy tudatosan próbálják összehúzni a szemkörnyéki izmokat. Ennek az az eredménye, hogy míg az orca és száj környéke "csak" nevet, addig a szemei összepréselődnek mintha kacagna. Úgy néz ki mintha túljátszaná az érzelmet az arc felső részén.

Fontos! Ez nem csak azt jelentheti, hogy nem azt gondolja amit mutat és csak megjátssza az élményt. Arra is utalhat, hogy biztosra akar menni az információ átadásában. Ezért még tudatosan is ráerősít.

Itt is kongruenciára hívnám fel a figyelmet. A legfontosabb információforrás az, hogy mennyire egységes a kommunikáció és mennyire vannak összhangban az egyes elemei.

Eddig azt néztük mi és hogyan mozog az izmok esetében, ám az őszinte mosoly eredőjét agyi szinten kell keresnünk.

Kutatók ugyanis rájöttek, hogy az őszinte és a hamis mosolyért az agy két teljesen különböző területe felel.

Amikor arra kértek egy beteget, akinek a baloldali motoros agykérge sérülést szenvedett, hogy mosolyogjon, aszimmetrikusan tudta csak produkálni a mosolyt. Ugyanez a beteg amikor spontán nevetett, teljesen szabályos kétoldali mosolyt produkált.

Ugyanakkor egy másik beteg esetében, akinek a baloldali Anterior Cinguláris része sérült az agyának, épp az ellenkezőjét figyelték meg. Amikor megkérték, hogy mosolyogjon szimmetrikus mosolyt mutatott, spontán helyzetben pedig felemásan produkálta az érzelmet.

Ez alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tudatos mimikai jelzések a motoros agykéreg irányítása alá tartoznak, míg az érzelmi alapú, őszintén megélt jelzések a limbikus rendszerhez.  ( Aminek része az Anterior Cinguláris )

Erről egyelőre ennyit. Aki mókás gifekkel teletűzdelt posztot várt, attól elnézést kérek. Ha valaki úgy gondolja látott valamit, amit érdemes lenne elemezni ne fogja vissza magát, nyugodtan linkelje.