A minap bukkantam rá egy MTV-s reggeli műsorra, amelyben két meghívott politológus vendégének tett fel kérdéseket Obersovszky Péter. Egy rövid jelenet keltette fel a figyelmem, amelyen a műsorvezető reakcióját érdemes megfigyelni. Innen indultam ki és vizsgáltam meg az adott helyzetben, milyen metanyelvi reakciók születtek az egyes szóbeli tartalmi közlések során.

A videón 1:35-től: ( a link sajnos már nem elérhető )

" - Törökgábori semmitmondással azt lehetne mondani, hogy túl sok a bizonytalan. Hát, ööö.. szeretném a nézők figyelmébe ajánlani (...)"

Fodor Csaba elkövet egy hibát. Minősít. Ráadásul szakmai jellegű kiszólás formájában utal egy sokak által támadott, de ugyanakkor országszerte (el)ismert kollégájára. Miért gondolom, hogy hibát követett el? Nem én gondolom, ő gondolja! Nézzük csak meg lassítva mi is történik:

"Ezt talán nem kellett volna"

A lassításon az a jelenet szerepel, amikor a Török Gáborra utaló gondolatmenet végére ér. Jól hallhatóan egy nagy levegőt vesz, majd megakad. A metanyelvi fordítás valahogy így hangzik: "Hát ööö, ezt talán nem kellett volna..." A nyak takarását célzó nagyon enyhe mozdulat utal arra, hogy túlságosan kiszolgáltatta magát az imént mondatával. Az ebből fakadó belső feszültség jele a száj körüli izmok összeszorítása, majd az azt követő nyelvmozgás is.

"...a francba"

Majd egy sablonnal folytatja: "Szeretném a nézők figyelmébe ajánlani." Kizökkent. A saját gondolatai zökkentették ki, mert a műsorvezető és a kollégája közötti üres teret nézi.

Már éppen meglelné a mondat folytatását, amikor a műsorvezető közbeszól:

"- Török Gábort a védelmembe kell ám venni..."

"Jogos...Tehát úgy folytatom hogy..."

Fodor reakciója professzionális. Nem hagyja, hogy Obersovszky befejezze a gondolatmenetét és az előbbi kiszólásra terelje a szót. Hirtelen megszakítva a szemkontaktust, a saját mondanivalójára koncentrál és az irányítás visszaszerezve, befejezi a mondanivalóját.

Ekkor kapunk képet újra Obersovszkyról, akinek a metanyelvi jelzései egy klasszikus érzelmi állapotot tükröznek:

"Te nagyképű kis..."

A szájsarok izmainak egy oldalon való megemelkedését, a szakirodalom "lenézésként" jelöli. Ám ez egy sokkal összetettebb érzelmi állapot a részletes leírását a vonatkozó linken érdemes elolvasni. Az ehhez párosuló szemmozgás pedig számomra egyértelműen megerősíti, hogy erről az érzelmi állapotról van szó.

Nem árt azonban árnyalni a képet. A "lenézés" mint szó ugyanis nem írja le pontosan a jelenséget. Ez a mimikai jelzés inkább egy negatív értékítélet a másik személy viselkedéséről, illetve a saját erkölcsi többletét kívánja ezzel hangsúlyozni a műsorvezető.